MM

túl kicsi a járóka

noreply@blogger.com (koiorsi) — Tue, 06 Apr 2010 12:54:00 +0000

6 hónapos 20 napos

Úgy is mondhatnám, hogy a játék túl sok. Janka azért még bőven elfér benne, de ahány gyerek arra jár belepakol egy új játékot, hogy ne unatkozzon a rácsok közé zárt. Ha éppen eszembe jut és már nem találom a kisdedet, akkor azért kipakolom és csak párat hagyok benne, de a munka sziszifuszi, utána úgy is kezdik előröl a bepakolást.
A kis ravasz már arra is rájött, hogy csak nagyon kell ordítani és valamelyik rabszolga máris kiveszi a járókából. Nagyon élvezi ha a földön hencsereghet. Legtöbbször leteszek egy nagy pokrócot a szőnyegre és pár játékot, ügyesen körbetekergi. Aztán megkeresi a pokróc szélét és közvetlenül a perzsaszőnyegre bukja rá a 3 órával azelőtt elfogyasztott bármilyen étel maradványait. Ügyes.
Lassan a járókát is le kell tennem az alsó pozíciójába, mert tegnap már ügyesen emelgette a popsiját is az ég felé. Pikk-pakk négykézlábra áll.

Fújfőzelék

noreply@blogger.com (koiorsi) — Fri, 02 Apr 2010 13:26:00 +0000

6 hónap 15 nap

Pár hetes gyümölcs szoktatás után belevetettük magunkat a főzelékevésbe. Azért a zajos átütő siker elmaradt. Látni kellett volna az arcát. Olyan aranyosan, bizalommal telve várta a kanalat. Utána a megdöbbent tekintet mellé az összerázkódás következett. Fuldoklás, és persze soha többet nem nyitotta ki a száját. Meg kellett zabálni. Szóval összeállt a családi étkezési bizottság (anyukám elnökletével - igazából ő az egyetlen tag is, de ezt még nem tudja, rajta kívül senkit nem érdekel ennyire, hogy ki, mikor, miből, mennyit evett), szóval a bizottság úgy határozott, hogy megtaláljuk mit szeret a gyerek, és akkor aztán.. Hahhaha
3 hét fújfőzelék telt el: krumpli-alma, krumpli-sütőtök, sütőtök, cékla, sárgarépa. Na ez mind nem kellett. De utána áttörést értünk el, a medvehagyma csodát tett a krumplival. (egyébként mindenkinek javaslom a krumplipürével, mert nagyon finom lett)
Megállapítottuk, hogy Janka az agresszív ízeket kedveli és inkább savanyú, mint édes legyen. Paradicsomos krumpli a nyerő. Tegnap pedig a húslevesből kivett répát, krumplit turmixoltam össze és azzal is nagy sikerem volt.
Nagyanyám megmondta: birkagulyás a tuti.

noreply@blogger.com (koiorsi) — Thu, 01 Apr 2010 20:21:00 +0000

Borostyánnyaklánc elmehet a francba. Janka végigüvöltötte az éjszakát, ma reggelre zombivá változtam.

Fogacska I.

noreply@blogger.com (koiorsi) — Wed, 31 Mar 2010 18:20:00 +0000

6 és fél hónapos

Úgy tervezem, hogy egy sorozatot indítok a fogakról, főleg azért mert úgy tűnik meggyűlik még a bajunk velük. A fiúknál úgy emlékszem észre sem lehetett venni, hogy elkezdtek nőni. V. fogai úgy jöttek ki, hogy csak egy-két nappal később vettem észre, hogy kibújtak. Igaz azt is csak napokkal később vettem észre, hogy 15 hónaposan az egyik elsőt félbetörte és persze azóta is hiányzik egy jó nagy darab belőle. (mindjárt kiesik egyébként és utána vigyázunk az újra, ígérem)
Szóval egy éjszakai sírás-rívás után (végiggondolva, szinte minden bejegyzés egy éjszakai túrával kezdődik) bekukkantottam a patikába valami fogzássegítő, fájdalom csillapító cuccért. És mit kaptam? Dentinoxot. Bizony, pont mint 9 éve, úgy látszik annyira tuti a szer, hogy nem tudnak jobbat kitalálni. Kénytelen voltam az alternatív módszereket is felkutatni, így tettünk szert egy csodás Borostyánnyakláncra. Közvélemény kutatást végeztem és megállapítottam, hogy minden ismerősömnél a 3 évnél fiatalabb gyermeken van, vagy volt ilyen lánc. Hatását tekintve nem sikerült egyértelmű választ kapni. Aki egyszer felrakta a gyerekre, soha többé nem meri levenni, az biztos. Így aztán nem tudjuk mi lenne nélküle.
Janka 1 hete pompázik benne, fogacska bal elől szépen kibújt, éjszakai sírás nincs. Amíg ki nem növi rajta marad.

Stresszevés

noreply@blogger.com (koiorsi) — Wed, 31 Mar 2010 17:05:00 +0000

Na nem a gyerek eszik stresszesen, hanem én. Gondolom ezzel egyébként nem vagyok egyedül, amint valami nehezebb pillanatot élek meg, abban a pillanatban erőt vesz rajtam a súlyos szénhidrát függőségem. Csak járkálok a kamrába nézegetem a polcokat és valamit mindig magamba tömök. Nem is vagyok éhes, csak eszem, mint az állat.
Nem vagyok persze biztos benne, hogy a stresszfogyás jobb, mert hiába néz ki az ember jobban, de olyan "szomorú szeme" lesz. Ezt nem én találtam ki, egy kedves barátnőm mondta egyszer és szerintem igaza van.
Így hát egy szörnyű kruppos éjszaka után (szerencsére nem Janka volt a fulladási alany, hanem hármaska) egész délelőtt csokit kellett ennem, hogy kicsit jobban legyek.
Valamit tennem kéne ez ellen, de még nem találtam helyette semmit.
Sajnos már nem cigizem még kocán se, na jó egyáltalán nem sajnos, így sokkal jobb. Az epeműtét egyik legklasszabb utánérzése, hogy nem bírom a nikotint.
Sajnos már nem iszom, ez azért kicsit jobban sajnos, mert pár pohár bor olyan jól tud esni, de hát attól is rosszul vagyok.
Szexre napközben esélyem sincs.

Státuszvizsgálat

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sun, 28 Mar 2010 14:21:00 +0000

6 hónaposan

Ismét egy új dolog, amivel eddig nem találkoztam. Illetve most, hogy elkezdtem gondolkodni rajta rájöttem, hogy V-vel voltam 5 évesen, tavaly. Se előtte, se azóta senki másnál nem érdeklődött a védőnő, hogy mi a helyzet. Janka születésekor mondta, hogy havonta vigyem le státuszvizsgálatra, de gondoltam biztos csak viccel. Influenza szezon közepén, dehogy viszem. Még az egészséges rendelésre sem, mert teljesen egybelóg a betegrendeléssel.
Így hát a féléves vizsgálatra jutottunk el először, megtudtam végre a gyermek hosszát (sosincs kedvem lemérni) 66,5 cm. Jó hosszú az átlaghoz képest legalábbis. 6510 gramm. Nem túl erős az átlaghoz képest. Megdöbbenésemre pontosan 43cm a feje és a mellkasa is, pedig a feje annyival nagyobbnak látszik még mindig.
Ennyit a statisztikáról.
Utána jöttek a vicces kérdések, mint megnyugtatja -e a hangom???
Szóval este mikor ezer éve nem látott barátokkal találkoztunk nagyon szakszerű választ tudtam adni a szokásos: Janka, hogy van, mit csinál már? kérdésre.
Ó köszönöm, gyönyörűen fejlődik, hangosan sikongat és gurgulázik. Hasról hátra fordul és vissza. Játékot egyik kézből a másikba átad. Leeső tárgy után néz. Hason egyik kézen támaszkodva a játék után nyúl. Mindkét szemével egyenesen néz, jól hall (bocsánat, elővettem a papírt és onnan puskázom) tehát a szemmozgása párhuzamos, emberi hangra figyel, erős hangra összerezzen.
Mikor a kutacs méretét kezdtem volna ecsetelni megsajnáltam szegény fiút és megkegyelmeztem neki. Nem folytattam tovább.
Janka nagyon cuki, gyönyörű szép és jópofa kiscsaj.

Négy gyerek sok

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sat, 27 Mar 2010 14:52:00 +0000

6 hónapos

Mit tagadjam, tényleg sok. Igyekszem mindenkinek megfelelni és szükség, igény szerint foglalkozni velük, de ezen kívül szinte semmire nem jut időm, se energiám. Janka már nem szopik és most mindig azon gondolkodom, hogy jó lenne megszabadulni 10 fölös kilótól. De nagyon ritkán van kedvem nekiindulni egy kicsit tornázni. Még akkor is, ha van időm és gyerekfelügyelőm. Jó lenne egy motivátor, aki kimozdít a gubómból.
100 évvel ezelőtt talán nem is volt sok 4 gyerek. Kicsapták őket a kertbe és egyik lefoglalta a másikat és kész. Most viszont állandóan úton vagyok, valakit viszek-hozok. Ha nem én akkor anyukám, az apjuk, vagy a pótnagyi. Akkor is az agyam azon pörög, hogy időben odaérnek-e, és haza. Ma már nem elég megtanulni olvasni meg írni, úszni is kell, táncolni, zongorázni és persze majd iskolaelőkészíteni meg kreatívszakkörködni. Arról nem beszélve, hogy egyszerre kell megoldást találnom a szomorkodó 9 éves érthetetlen kifakadásaira és a 4 éves dackorszakára. Közben pedig fél kézzel pelenkázom a csecsemőt és olvasni tanítom V-t, mert mindent tudni akar és azt azonnal.

Hátról-hasra

noreply@blogger.com (koiorsi) — Mon, 08 Mar 2010 13:11:00 +0000

5 hónapos és pár napos

A hétvégén tökéletesítette ezt a tudást is a hölgy. Hátáról hosszas billegés után átfordult a hasára és ott csapdába esett. Látni kellett volna milyen ideges lett, mint a bogár a hátán, csak persze pont fordítva. Azóta már megtanulta, hogy ki kell húzni a bennragadt kezet, sőt egyszer el is aludt a hasán.
Tünemény hercegnőről sok jót most nem mondhatok, alig alszik, nyűglődik sokszor a járókában. Éjjel is többször ébred.
Most is a nappaliban molyolok a gépnél és közben engem figyel a járókából, szopja az ujját és nincs rajta már egyik zoknija sem. Lehet, hogy én vagyok a gonosz, mert éppen ki is vehetném és akkor biztos jól lenne, de ezért kerül olyan ritkán bejegyzés a blogra is. A fiúk Jankához képest ridegtartásban voltak az biztos, őt legtöbbször nem hagyom magára, viszem-hozom. Hú, de fogom még szidni magamat. Így viszont nem haladok semmivel és ma L. is itthon maradt, úgyhogy konyha rohan, nappali káosz.
Az is igaz, hogy tegnap két oltást is kapott a combjaiba, úgyhogy most megyek és fel is veszem.
Szegény, eddig is minek hagytam nyígni.

Babakocsialvás

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sun, 14 Feb 2010 14:19:00 +0000

Janka mostanra teljesen érdekes alvási kultúrát honosított meg a családban. Tulajdonképpen az éjszakát kivéve szinte mindig a babakocsiban alszik. Persze ez normális családoknál szerintem nem nagy újdonság, de nálunk a fiúk, hát hogyis mondjam, nem voltak nagy levegőn alvók. Inkább a kiságyban nyomták a durmolást. Legkisebb viszont imádja ezt a dobozközeget és bármikor, bármennyit képes szundikálni. Napközben kint a teraszon, napsütésben, hóesésben. De még háromszor alszik egy nap: délelőtt, délután, este, mármint fürdés és vacsi előtt. Ezt a fiúk is csinálták, kb. 20 percet aludtak és utána sokkal nyugodtabban viselték az esti macerát. Így aztán van benti babakocsink is, és abban szokott alukálni. Ringatni már szinte nem is kell, csak beleteszem, betakarom és nem kispályázik, van úgy, hogy este 7kor elalszik és 9kor úgy kell felébresztenem. Fürdik, eszik, mosolyog, nagyon cuki. Utána pedig lerakom és alszik tovább, nem is értem, hogy csinálja.

Betegen

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sat, 06 Feb 2010 14:59:00 +0000

Még a szót is utálom, ami pedig együtt jár vele... hát azt gondolom mindenki. Már túl vagyunk az 5. napon és mondhatom nem volt az a nagy betegség. Köze nem volt a kruppos szörnyű éjszakákhoz L-el, vagy az egész éjszakai hányásokhoz. De mégiscsak beteg lett Janka bármennyire védem is mindentől. Orrfolyás, meg kicsit piros torok, egy éjszakai belázasodás. Mégis felborította az egész szépen beállított életemet. Sírás-rívás, nem evés. Ma viszont már benyomott egy óriási adag alma-sütőtök keveréket, így ezennel gyógyultnak nyilvánítom. Csak a gondolat fáj, mi vár még ránk, hány álmatlan, aggódó éjszaka. Persze bizonyos szempontból rutinos vagyok, sok mindent láttam már, nem ijedek meg se takonytól, se hányástól, se vértől. Már rég túl vagyok azon, hogy úgy érezzem elájulok bármitől is, arra aztán végképp nincs lehetőségem. Csak a lelki része romlik évről-évre, gyerekről-gyerekre. Figyelem őket és számolom a napokat tavaszig, amikor egy kicsit talán kevesebb kórság támad.

Hasról-hátra

noreply@blogger.com (koiorsi) — Thu, 04 Feb 2010 20:47:00 +0000

Janka ma kis nézelődés után átfordult a hasáról. Aztán még ötször megismételte, legnagyobb nemtörődömséggel, mintha egész életében ezt csinálta volna. Mire este mindenki befutott persze már elfelejtette és csak nézett rám az okos kis szemeivel. Mégis mi a szöszt akarsz anyám?

Síelés

noreply@blogger.com (koiorsi) — Fri, 29 Jan 2010 14:23:00 +0000

Most, hogy végre van egy kis időm, ülök a meleg szobában, az ablakból rálátok a havas hegycsúcsra és hallgatom két kisebb gyermekem szuszogását. Holnap már hazafele utazunk, és amitől tartottam semmi nem valósult meg szerencsére. Janka tök jól bírta az utazást, igaz, hogy nyomtuk is neki rendesen, 4 óra volt csak az út. Itt pedig láthatóan élvezi, hogy velünk lehet egész nap. Hatalmasakat alszik a babakocsiban (ami sítalpakon siklik, mert gurítani már nem nagyon lehet akkora a hó). Éjjel is alszik, felébred ugyan szopizni, de vissza is alszik rögtön. Csak egy nap volt, amikor nem mertem kivinni a mínusz 18-ba. Szóval vele nem is volt semmi gond. Hármaska viszont elég nehezen viselte, hogy a nagymamára van bízva egész nap, így igyekeztem én keveset síelni és többet vele lenni. Na az sem volt jobb, mert ugye velem még hisztisebb volt. Valami hányós vírust is elkapott, szerencsére egy nap alatt túl is volt rajta.
Én vágyom rá, hogy 10 kgval könnyebb legyek és egy évnyi állóképességgel erősebb, mert hát csak bénáztam nagyokat. Igaz, hogy 30 évesen kezdtem síelni, és ahhoz képest egész ügyeske vagyok, de akkor is rosszul esett, hogy nem arra megy a léc mindig amerre szeretném. Persze ne legyek telhetetlen, örülök, hogy egyáltalán eljutottunk idén is. A gyerekek élvezik és nagyon ügyesek, ők persze már a fekete pályákat hódítják. Jövőre pedig összekapom magam és végre rendesen egymás mellé zárom a léceimet.

Nagykád

noreply@blogger.com (koiorsi) — Tue, 19 Jan 2010 19:14:00 +0000

18. hét

Most, hogy a fenekünk alól kihúzták a bébikádat, (nem is húzták ki, én ajánlottam fel) végre újabb lépést tettünk az egyszerűbb élet felé. Sokba kerül ugyan, hogy kétszer-háromszor is megtöltjük vízzel a kádat egy nap, de majd spórolunk máson. Janka imádja. Úgy lubickolt a kicsikádban is, mint egy kis aranyhal. Az összes vizet kilocsolta a nagy rúgkapálásban és már nem csak a fiúktól úszott a fürdőszoba. Most aztán van akkora csapkodás, boldog kacarászás, hogy öröm nézni. Innentől egyenes út vezet az uszodába, bár a bébi úszás még egyenlőre csak kérdésként lebeg a szemem előtt.

Az óramutató járásával ellentétesen

noreply@blogger.com (koiorsi) — Fri, 15 Jan 2010 19:51:00 +0000

Még mindig 17. hét
vagy már a 18.? össze vagyok zavarodva

A mozgásfejlődés első lépcsőfoka. Nem tudom a szakirodalom, hogy nevezi, de ma este rájöttem, hogy pontosan úgy mozog Janka a földön, mint az óramutató. Hol megegyezően, hol ellentétesen, de mindig 360 fokban.
Ezentúl ha bárki megkérdezi, hogy hol van a gyerek így fogok válaszolni: tizenkét óránál, vagy éppen hat óránál.
Én leszek az új Dr. Spock, egészen új távlatokat nyitok a gyerekfejlődés ismereteiben.

A legjobb barátom

noreply@blogger.com (koiorsi) — Fri, 15 Jan 2010 10:10:00 +0000

17. hét

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg van Jankának legjobb barátja. Számomra már nem is meglepetés, hogy egy szőke, copfos baba Juli. Látnotok kéne, hogy szereti. Minden alkalommal, amikor beteszem a járókába az első dolga az, hogy körbenéz és megkeresi. Van belőle mobil Julibabánk is, természetesen karácsonyi ajándék volt mindkettő. Ugyanolyanok, de mégis kicsit különböznek, visszük is magunkkal mindenhova.
A fiúknak is volt talán kedvencük, sőt állítólag hármaska azért sírt 1 hónaposan olyan sokat, mert nem volt autó a járókájában. Tényleg sokkal jobban aludt, mikor beraktam egy autós csörgőbörgőt, és beleöntöttem 120 ml tápszert.
De azok a csodálatos gének
Ezt még elmondom majd egy párszor, mert igen én hiszek benne, hogy a lányok főszabály szerint nem véletlenül babáznak (tisztelet a kivételnek, olyat is ismerek aki sose), a fiúk meg lőnek mindenre, ami mozog és berregnek állandóan. Mert kódolva van belénk. Úgyhogy nálunk a fiúk fegyvert kapnak és nem agresszívek egy cseppet sem, Janka meg babát és kész.
Úgy lesznek jó fej felnőttek, hogy igyekszem nem mást nevelni belőlük, mint ahova maguktól fejlődnek.
Így hát B. énekel és táncol és zongorázik férfiasan, V. puszilgat, ölelget szeretget férfiasan. L. pedig kapott 2 évesen egy babakocsit a babájának (kékmintásat) és azt tolta látástól-vakulásig.
Utána pedig harcolunk az utolsó vérünkig.

Julibabát majd tankon visszük a játszótérre.

Valami gyümölcsöket

noreply@blogger.com (koiorsi) — Mon, 11 Jan 2010 09:46:00 +0000

17. hét

Úgy tapasztaltam két féle anyuka van. Az egyik szenvedélyesen szoptat és persze tud is örökkön-örökké, a másik meg szenved, mert nem úgy megy, ahogyan szeretné és alig várja, hogy valami fix ételt a gyerek szájába adhasson. Azt hiszem gyerek is kétféle van. Az egyik szopizik és anyatejesen is már 10 kg, a másik alig hízik az elején és amint kanál kerül a szájába megtáltosodik és akkor aztán nincs megállás.
Egyeske nálunk szeretett mindent, szopizni is, de utána mindent kereskedelmi mennyiségben evett és 4 évesen olyan magas volt, mint egy 6 éves. Na mostanra elfelejtette ezt és minden fúj. Szinte semmit nem eszik meg, vagy ha megeszi, akkor is megjegyzéseket tesz rá. Éljen a kiskamaszkor.
Ketteske utált minden gyümölcsöt és zöldséget, a hideg is kirázta a kanáltól, de szopizni is lusta volt, na ő tejpépen és kolbászon nőtt fel. Olyan vézna volt mindig is, hogy az valami rémisztő. Most 6 éves lesz, szinte mindent megeszik és olyan dolgokat is megkóstol, amin még én is elgondolkozom. (szusi)
Hármaska mélyhűtött anyatejen nőtt fel, (mindenki ismeri annak a szagát, úúú) semmi nem zavarta, minden fél évben egy új főzeléket választott és addig ette, amíg meg nem telítődött azzal az ízzel, húst semmit. Most a zöldbabnál tart. 4 éves és nem eszi meg a normális gyerekételeket: túróstészta, túrógombóc, tejbegríz.
Mondhatom, hogy a fiúk nagyon hasonlítanak egymásra, de belül semmi közös nincs bennük.
Janka egy hetes alma-narancs szoktatás után bevág egy fél bögre gyümölcsöt hangosan cuppogva, és egyébként szopizik rendületlenül. Ha viszont nem vagyok itt simán megeszi cumisüvegből a tápszert, vagy a mélyhűtött anyatejet.
Mindenkire hasonlít és senkire sem.

Janka Viola hercegnő 3 hónapos

noreply@blogger.com (koiorsi) — Thu, 17 Dec 2009 15:00:00 +0000

13. hét

Megpróbálok ismét rendes blogíró lenni és tényleg rendszeresen beszámolni arról mi történik velünk, de ez nem megy könnyen.
Rájöttem, hogy az életem minden világok legtökéletesebbjében zajlik. Gy. itthon ebédelt ma és utána kicsit irigykedő arccal visszament dolgozni. Milyen csend van, milyen rend van! És tényleg a hétköznapok nekem is olyanok, mint a Karácsony. Mindenki elindul a gyárba és ketten maradunk. Még ha nyűgös napja van Jankának, akkor is hihetetlen a nyugalom, ahhoz képest, hogy három fiú megérkezik 4 óra fele. Pedig az én fiaim igazán nem rossz gyerekek, csak borzasztó hangosak és mindent egyszerre és azonnal akarnak.
Lehet, hogy ha elsőre lányom születik, akkor természetesnek fogom fel, de így minden nap rácsodálkozom a saját érzelmeimre. Egyszerűen imádom.
Olyan mosolygós mikor felébred reggel, még ha éhes és tiszta kaki, akkor is. Szeret öltözködni, nem idegesíti, ha fésülöm a haját. Már 62 cm és több mint 5 kiló. Egész nap izeg-mozog, hamarosan hasra fog fordulni.
A gyönyörű rózsaszín cumik a kukában végzik, mert az ujjacskáját szopja nagy boldogan. Megismeri a családtagokat és nagy nevetéssel hálálja meg, ha valaki csak egy kicsit is foglalkozik vele. Ismeretlen helyen és emberek között néha sír, de akkor igazi rettegéssel.
Nagyon viccesen gagyog, EKÖ- ez a fő szavajárása, a könnyű játékokat már meg tudja fogni, ma a cumisüveget is ügyesen megtartotta. Ja mert persze mondanom sem kell a szoptatás nem erősségem, és néha üvegből pótolni kell a tejcsit. De Jankát ez sem zavarja, eszik bármiből.
Van fülbevalója. Elég megrázó volt, mikor belőtték, de egy délután alatt kiheverte. Örülök, hogy már most belövettem, mert egyáltalán nem fog emlékezni rá, és annak is, hogy nem a kórházban, mert most már sokkal nagyobb a feje és a füle is, cseppet sem idétlen.
Most kicsit összecsaptam a sok eddig történt eseményt, ezentúl nem teszem.

Az első hetek itthon

noreply@blogger.com (koiorsi) — Tue, 06 Oct 2009 08:15:00 +0000

3. hét

Aludni azóta sem alszom valami sokat, mert hát egy újszülött megköveteli azt, ami jár neki. De persze panaszkodni semmi okom sincs, mert egyenlőre tényleg jó kislány. Eszik, alszik, kakil és sokkal ritkábban ordít, meg nyűglődik, mint az elvárható lenne. Az viszont biztos, olyan nagyon sokat unatkozni nincs időm. Még úgy sem, hogy anyukám borzasztó sokat segít, szinte minden napját itt töltötte eddig. Próbálom utolérni magamat, és próbálok a többiekkel is valamennyi minőségi időt eltölteni, de azért sokat nem olvastam az utolsó 3 hétben az biztos. Janka viszont már úgy tűnik megtalálta az időbeosztását, tulajdonképpen a kezdetektől csak hatszor eszik egy nap. Sajnos ebből kettő éjszaka, de utána visszaalszik és nem ordít. Már kezdi visszanyerni a születési súlyát, szépen növekszik. Nagyon erős, ide-oda forgatja a fejét és azzal együtt az egész testét is. Ha ébren van nagyon ügyesen figyel már mindent és elég sokat mosolyog, persze ez még csak olyan jóllaktam mosolygás.
Az esti vacsora - fürdés - fekvés időszak a legrosszabb. Akkor csak kézben van el, és míg egyikünk fél kézzel kakaót, fürdővizet készít, addig a másik vacsoráztatja a többit, mesél, énekel. Hamarosan ez is elmúlik remélem és visszaáll a régi rend. Ekkora családban már sajnos mindig az újonnan érkezőnek kell alkalmazkodni.

Janka születése

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sun, 27 Sep 2009 18:34:00 +0000

Sok mindent megtanultam a negyedik terhességem alatt. Többek között azt, hogy minden terhesség más és más és ugyanakkor mégis valahol egyformák. Legalábbis az enyémek nagyon sok ponton megegyeztek egymással.
Nekem például még sosem folyt el a magzatvizem, ahogy most sem. Mindig a kórházban kellett burkot repeszteni, és ahogy L. születésekor hát most sem éreztem semmit, egészen az utolsó pillanatig. Lehet, hogy hülye vagyok az ügyeletes orvosok szerint, de a saját orvosom boldog volt, hogy ott voltam csütörtök este hétkor minden fájás nélkül. 2 óra múlva már csak a burok tartotta Jankát és nekem még mindig nem volt egyetlen igazi méhösszehúzódásom. Kicsit izgalmas lett volna a dugóban a Budaörsi úton, ha megvárom, amíg tényleg elkezd fájni.
Szóval barátnőim szerint velem kéne reklámozni a szülést, mert aki hallja, az rögtön kedvet kap, mert hát nem olyan nagy ügy az. Na persze utána hozzám jönne mindenki reklamálni, mert, hogy a túróba ne lenne nagy ügy és egyébként is fáj, csak persze nekem rövidebb ideig. Hát lehet utálni... Ott a kórházban 3 kismama is ezt tette valószínűleg, mikor belibegtem, kicsit nyavalyogtam, hogy hát igen fáj a derekam (igazából nem is nagyon fájt, csak hát valamit illett mondanom) és aztán elmentem szülni és ők még mindig ott voltak a kezdet kezdetén.
Az egész egyébként szuper volt, a doktornő és a szülésznő csináltak nekem a szülőágyból egy trónszéket. Iszonyú magasra kerültem és nem kellett a hátamon feküdnöm és nem kellett a saját lábaimat tartanom, mert megtámaszthattam az ágyban. Igazából két rendes fájás után már tolófájásaim voltak. Abból meg kettő után már bújt is kifelé Janka, megsimogathattam a fejét, az nagyon sok erőt adott, hogy tényleg ott van már. Mert persze aztán jött a fekete leves. A gátvédelemben az a jó, hogy másnaptól trallala az élet, de ott azt hittem elpusztulok. Nem volt szabad nyomnom, hogy magától bújhasson ki. 36-os fejecskével.
Aztán valahogy csak kifért és utána, ahogy megemelték iszonyatosan ordított. Mindenki boldogan nevetgélt, kislány. Csak én nem láttam, hogy az, mert a köldökzsinór teljesen eltakarta. Hatalmas karneváli hangulat kerekedett, mindenki gratulált az apjának. A csecsemős nővérke meg nem értette az egészet, hogy mit viháncol itt mindenki. De megnyugtatták, hogy negyedik gyerek és végre lány, na akkor ő is beszállt, és megdicsérte Jankát, amiért ilyen hangosan tud ordítani, nyilván szüksége lesz rá az életben.
Azt még hozzáteszem, hogy egyetlen öltést sem kellett kapnom, és a saját lábamon, diadalmasan tolva kislányomat, hagytam el a szülőszobát.
Persze aludni szinte egy percet sem tudtam, úgy pörgött bennem az adrenalin.

Elsodortak az események

noreply@blogger.com (koiorsi) — Tue, 22 Sep 2009 09:45:00 +0000

Talán nevezhetnénk úgy, hogy 0. hét

Ígérem hosszasan és velősen is beszámolok mindenről, ami a múlt héten történt, de most csak arra van időm, hogy jelentsem a várakozásnak vége.
Csütörtökön este 22.15-kor megszületett Janka Viola (tényleg lány) kb. 30 perc alatt. 3800 gramm és 56 cm.

Két nagyszerű hölgy segítségével és persze apukája együttműködő tréfái közepette. Olyan gyorsan, hogy felocsúdni sem nagyon volt időm. Hát már csak ezért is érdemes volt 4 gyereket vállalnom, mert most aztán tényleg úgy történt minden, mint a vágyálmaimban.

Minden terhességre jut legalább egy rémes élmény

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sun, 13 Sep 2009 08:11:00 +0000

38-39. hét

Először úgy gondoltam várok pár napot, amíg majd viccesen tudom felfogni az események sorozatát és utána írom meg. De rájöttem, hogy addigra lehet, hogy a gyermek születéséről kell mesélnem, hát veszek egy nagy levegőt és leírom úgy, ahogy történt, vagyis ahogy én megéltem.
Egy reggel, mikor már mindenki elindult, és GY. vidékre utazott volna egyszerűen bizonytalan voltam. Csupa haskeményedés, fura mozgás, rosszullét. Nem különösebben izgatott volna, ha a vidéki út nem lebegett volna a szemem előtt. Meg persze, ha L. nem úgy született volna, hogy mikor beértünk a kórházba, (egyébként a szülésnőm unszolására, mert magamtól még nem biztos, hogy mentem volna) akkor már csak annyit mondtak, na jó akkor most nyomjon. Ha napközben történik, harmadik nyilván a dugó közepén születik meg.
A doktornő pedig mindig azt mondja inkább menjek be, csinálnak egy Nst-t, ha ő nincs ott akkor az ügyeletes majd utána szól.
Persze mire beértünk, már én is éreztem, hogy ez semmi, csak hát a jólneveltségem nem engedte, hogy ott hagyjak csapot-papot.
Először is eltévedtem a kórházban, mert tiszta labirintus az egész, aztán egy olyan ócska gépet szereltek fel, amit erővel kellett a hasamba nyomni, hogy hallani lehessen a szívhangot. (Még mindig van egy kis izomláz a karomban, bár ez inkább a szánalmas erőnlétemet bizonyítja)
Eddig minden alakulhatott volna jól is, a szülésznő megdicsért, hogy ott vagyok, mert bármi történhet stb. és átirányított az orvoshoz.
Na ott kellett volna hazamenekülnöm.
A doktor - és sajnos most csúnya és előítéletes leszek, de egy hülye férfi nőgyógyász - konkrétan lehülyézett, amiért a negyedik terhességem és nem tudom, hogy szülök -e. Ó köszönöm szépen, éppen ezt akartam hallani, mikor tönkretettem a férjem vidéki útját, meg persze a saját délelőttömet is. Bár még ez is beleférhetett volna, mert hát tényleg, hogy lehetek ilyen szánalmas, de utána megvizsgált.
Fájt.
Nem vagyok nyafogós, hisztis, elképesztően jól tűröm a fájdalmat. Soha még hangot sem adtam ki egyetlen szülésemnél sem. Egyszóval nagyon összeszedett tudok lenni, ha szükség van rá, de ez a vizsgálat fájt, és ez annyira megdöbbentett, hogy ott majdnem elsírtam magam. 5 éve ezért adtam fel az akkori férfi orvosommal való minden kapcsolatot, a szülést is beleértve.
Erre tessék belefutok egy parasztba. Vagy ez így szokás én meg egy hülye burokban élek, és fogalmam sincs a világról?
Még azt is volt pofája megjegyezni, hogy vizsgálat után előfordulhat egy kis vérzés. Normális??? Két napig véreztem is és persze nem született meg MM, ha a baromnak ez lett volna a célja. De mégis akkor miért?
Na ez az, amit bugyi nélkül nem kérdezel meg, hanem behúztam fülem-farkam és hazamenekültem sírva. Kikészítettem a családomat, annyira aggódtak értem, a bébi egész nap meg volt rettenve a hasamban. Most is kiráz a hideg is az emlék hatására.
Hozzám aztán ügyeletes orvos nem nyúl többet az tuti, és továbbra is utálom ezt a fajta nőgyógyász hímet, aki elolvasta a könyvében a szülés fejezetet és most aztán földbe döngöl minden nőt, aki bizonytalan.
Hát ez bizony keserűre sikeredett...

Szűlni? Mikor?

noreply@blogger.com (koiorsi) — Wed, 09 Sep 2009 13:09:00 +0000

38. hét

Ma azért megnyugtattak az orvosnál, hogy a gyermek teljesen érett és most már bármikor szülhetek. Siettetni úgy sem lehet egy babát sem és ők nem is indítanak egészen a 42. hétig szülést. Jó hát azt nem tudhatták, hogy arról szó sincs, hogy nagyon siettetném a dolgot. Egyszerűen nem érek rá. Ha lenne egy kis szabadidőm (10-15 óra között) akkor a férjem fontoskodik a munkahelyén, vagy vidéken.
Arról nem is beszélve, hogy még ketten meg a gyerekek nem is vagyunk olyan sokan, de hát ott a nagy család... A mienk különösen összetartó. Gyakori vasárnapi ebédek, közös templomba járás, rengeteg szülinap és mindenki imád mindenben részt venni. Hát ilyen a gyermekszületés is.
Jaj, szombaton nehogy szülj, mert esküvőre megyünk és este számítunk a nagymamára;
éjszaka nem bírok már felkelni, inkább még napközben legyetek túl rajta;
napközben nem fogok tudni elszakadni az irodából, inkább valami esti időpontot válassz (na ez itt már eleve kivitelezhetetlen, most akkor kivel legyünk jók a nagypapával, vagy a nagynénivel)
egész héten Londonban leszek egy kiállításon igazán megvárhatnál.
Majd 10 évesen mire mindenki nyugdíjas lesz kibújhat szegény.
Én pedig szeretném még az össze szépségemet kicsit elindítani a szörnyű nagyvilágban, végigcsinálni az oviba szoktatást, elindítani a különórákat és persze felkészíteni mindenkit arra, hogy egy-két napig tuti nem leszek itthon.
MM pedig csak nő, és már nehezen férünk egy testben, de már most alkalmazkodik mindenkihez.
Negyedik gyerek, ez a sorsa...

Jóslófájás

noreply@blogger.com (koiorsi) — Thu, 03 Sep 2009 13:37:00 +0000

37. hét

Na nekem olyanom még nem volt. Vessetek a mókusok elé, de a ctgn mutatott nagy hegy nekem még nem fáj. Érzem persze, de ennél sokkal rosszabb egy szemöldökgyanta. Mostantól a kozmetikus kínzásaihoz fogom hasonlítani a szüléssel kapcsolatos élményeimet. Szóval a 70-ig felugró görbe még teljesen rendben van nálam.
Lehet, hogy ezért késtem le majdnem az előző szülésemet is?

Nst-ctg

noreply@blogger.com (koiorsi) — Sun, 30 Aug 2009 16:58:00 +0000

36. hét

Ha a hetek számából, vagy egyre nyűgösödő önmagamból még nem sejteném, hogy hamarosan itt a vége, akkor az orvosi vizsgálatok változásából mindenképpen kiderülne. Már hetente kell vizsgálatra járnom, ami egy 15 perces gépcsipogás elviselésével kezdődik. Ez a gép egy szörnyeteg. Van rajta egy csomó szám, ami ide - oda ugrál és félelmetes zöld és piros lámpácskák, amik a frászt hozzák az emberre. Méri a gyerek szívhangját: 120-180 között kell lennie, ha jól értelmeztem, meg azt, hogy vannak-e méhösszehúzódásai az anyukának.
Nos MM és én nagyszerűen teljesítettünk, minden szuper. Szülésnek még a nyoma sincs, tehát már nem kell attól félnem, hogy beérek-e a kórházba, mert itthonról, azért valószínűleg sikerül. Remélem megint úgy, hogy mire odaérek, már szinte a kezembe is adják a kis ordító csomagot. Azért érdeklődtem még a doktornőnél, hogy készüljek -e valahogy a szülésre, értve ezen a gátmasszázst és barátait. Hát persze, ha jól esik. A ki nem mondott válasz valahogy így hangzott: masszírozgasson csak nyugodtan, ekkora gyereket úgy sem tud kitolni anélkül, hogy vágjunk, ahol vágni kell. És persze a málnalevél tea. Hát az biztos marha hasznos, de mint megtudtam, sokat nem fog előremozdítani negyedik gyermekem születésénél, mert már nem lesz mit. Ezek úgy jönnek már, mint a rakéta.
Hát nem csinálok nagyon semmit. Fejben csomagolok, mert lusta vagyok nekiállni igazából. De fejben már minden kész, sokra megyek majd vele, ha rohanni kell.
Jövő héten tényleg összeszedem magam, ígérem.

Ja és sajnos úgy tűnik a lányok tényleg kegyetlenek, teljesen el fogok torzulni a hátralevő időben. Úgyhogy itt egy kép, ami még az elviselhető külsőmet mutatja. Legközelebb rólam fél év múlva lehet felvételt csinálni.

A rettegés foka

noreply@blogger.com (koiorsi) — Mon, 24 Aug 2009 06:31:00 +0000

36. hét

Általában hullámokban tör rám és igazán nincs ellene semmilyen ellenszerem. Főleg éjszaka jön, amikor nem tudok aludni: mindkét oldalam fáj, a hátamon a fekszem, akkor pedig nem kapok levegőt. Hason ugye eleve kizárt, de még úgy gondolom korai arra készülnöm, hogy 2-3 óránként ébredjek és etessek egy csöppséget.
Akkor valahonnan a tudatalattim legmélyéről előbújnak az emlékek. Hát nem az ismeretlentől félek az egyszer biztos. Fura, hogy néha annyira élénk az emléke a szülésnek, hogy szinte érzem a fájdalmat. Mert hát a lényeg ez ugye? A szülés fáj. Mindenkinek. Csak az nem mindegy, hogy mennyi ideig. Én szuperszerencsés vagyok, a fiúk csak épp annyira kínoztak meg, hogy lehessen mit mesélni a barátnőknek, de azért mindig úgy gondoltam jöhet a következő, ennyi szenvedést simán megér. De most minden annyira más és lehet, hogy most sokkkkkal jobban fog fájni!!!!!!!!!!!!!
Szóval a félelem a szüléstől kb minden este bekopogtat, fűszerezve azzal, hogy itt vagyok a Balatonon és jaj nekem, haza már tuti nem érek. Végül persze van kórház Siófokon is, de azért jobban szeretném ha jótékony homály fedné továbbra is a hollétét.
Reggel már nem is tűnik, olyan riasztónak a helyzet, hirtelen nem fáj a derekam, a gyerek izeg-mozog cukin, süt a nap. Az én szervezetem viszont úgy tűnik imádja a félelemmel járó adrenailnt, mert napközben attól remegek, hogy mi lesz velem még négy hétig. Nagy hassal csinálom a dolgomat, ugráltatom a családomat, morgok feleslegesen és sajnálom önmagam. Tök kiábrándító. Pedig annyira azért nem vagyok öreg, hogy így megviseljen. Mondom én, hogy ez a terhesség teljesen más. Lehet, hogy mégis csak az ismeretlentől kellene félnem?
B. szerint legjobban nyilván attól félek, hogy mégiscsak fiú lesz a legújabb kistestvére is és jót nevetett. De téved. Annál, hogy esetleg mégis fiú lesz csak egy dolog ijesztőbb.
Mit csinálok egy lánnyal?